Olyan könnyen ítélkezünk a mai világban (nyugodt szívvel állíthatom, hogy minden ember, és kivétel nélkül mindenki), még én is! Az vesse rám az első követ, aki ezt nem teszi!

Ránézünk valakire (akár ismerjük, akár nem), és máris ítélkezünk! Milyen sovány, milyen kövér, milyen ruha van rajta, milyen a frizurája, milyen teste van, stb… Vagy ha ismerjük, vagy épp ismerkedünk vele, akkor milyen buta, faragatlan, tudatlan, stb… sorolhatnám naphosszat, de mindenki tudja, hogy miről írok éppen…

De én most tanulom éppen, hogy kell elfogadni úgy a másik embert, hogy ne mondjak róla ítéletet! Miért teszem ezt? Mert, ahogy nekem is, úgy másnak is a saját kis sz@.os élete a legfontosabb! Épp ezért kérdem én, mit számít, hogy a másik ember milyen, mikor épp elég a saját magunk dolga is! Persze kellenek az ismerősök, a kapcsolatok, a társas érintkezés, de az ítélkezés is vele együtt jár? Le lehet erről szokni, vagy kell szokni erről?

Én azt vallom, hogy kár ítélkezni, mert saját magamból indulok ki én is (mint mindenki szerintem), úgyis az a tuti, amit én gondolok magamról, és én tudom a legjobban, hogy mi a legjobb számomra! Ezért döntöttem úgy, hogy fölösleges ítélkeznem… Szerinted?